BAHLASTI OMPEHDA CAMP - HUNGARY
Do What Do Will

 


Könyvtár

Frater A.S.

A Beavatás Hegye

— A L.V.X formuláról —


"Tégy amit akarsz lesz a Törvény egésze."

„A próféta a hegy előtt sírt; jöjj erre, hogy beszélhessek veled! A hegy nem mozdult meg. Ezért a próféta elment a hegyhez és beszélt hozzá. De a próféta lába elfáradt, és a hegy nem hallotta a hangját. Hívást intéztem, és elvándoroltam hozzád, de haszna nem volt. Türelmesen vártam, és velem voltál a kezdetektől. Ezt már tudom, Ó szerelmem, és megfeszültünk a megenyhülésünknél a szőlők között. De ezek a te prófétáid; hangosan kell kiáltaniuk és megpróbáltatásoknak kell magukat alávetniük. Úttalan pusztákon kell keresztülmenniük és kifürkészhetetlen óceánokon; rád várni a vég és nem a kezdet. A sötétség borítsa be az írást! Az írnok induljon útnak. De te és én megfeszültünk a megenyhülésünknél a szőlők között; micsoda Ő? Ó, Hőn Szeretett! Ott nincs is vég? Nem, de van ott egy vég. Ébredj! Emelkedj! Szedd a lábaid, Ó Te futó! Vidd [el] a szót a nagy városokig, igen, a nagy városokig.”

— [Liber LXV II:57-63. ]

Ezen esszé elsődleges célja az, hogy összefoglaló módon segítségül szolgáljon két dolog intellektuális megértéséhez:

  • Mi a „beavatás” fogalmának jelentése a hermetikus irodalomban, más néven a nyugati miszticizmusban és mit takar a L.V.X. formula.
  • Az esszé második felében: milyen változás állt be a nyugati miszticizmusban a huszadik század előtt, amit később az avatatlan világ a „nagy paradigmaváltásként” ismert fel.

A Beavatás és szimbólumai

Fontos elöljáróban leszögezni, hogy a történelmi és modern hermetikus irodalom sok esetben eltérő fogalmakkal definiál egyazon dolgot.  Ennek elsődleges oka talán az, hogy a hermetizmus a korokon keresztül rengeteg hagyományt olvasztott magába, amikből képes volt a kiszűrni a kulcsszimbólumokat és el tudta helyezni a saját gyakorlati és szimbolikus készletében, ezzel folyamatosan szinkretizálva a saját rendszerét a különböző misztikus irányzatokkal, de mindig megtartva a fogalmak és szimbólumok mélyebb értelmének ismeretét. A Beavatás sok szerzőt ihletett már meg arra, hogy száz oldalakban beszéljenek róla anélkül, hogy bármi konkrétumot is kimondanának a témáról, mindezzel szemben pedig nagyon kevesen vannak, akik képesek a racionális elme számára és érthetően magyarázni ezt a témát.

A hermetizmus filozófiai alapja a szoláris kultuszokon alapul. A szoláris kultuszok lényege, hogy a misztériumok központjában a Nap áll, a végső cél a Naphoz hasonlít, bölcsességét és kreativitását a Nap spirituális szimbólumain és erőin, szemléletén keresztül éli meg. Egy misztikus könnyen rossz néven veszi, ha a tevékenységét, amibe egyébként egész életét beleöli, összekeverik a különböző populáris ezoterikus vagy más néven new age témájú cselekvésekkel, amiknek körébe a reiki, angyalmeditáció, televíziós kártyajóslások, táv-gyógyítás, pop-sátánizmus és a különböző tini-szubkultúrák imázsai tartoznak. Röviden, a giccs. Ennek elsősorban a fő oka a mögötte rejlő befektetett munka, éveken át tartó tanulás és gyakorlati energia befektetés hiányában rejlik. Magyarországon ezen téma elég idegen és  - sajnos -  sok esetben nagyon releváns módon össze van kapcsolva az emberek megtévesztésével.

A beavatásra rengeteg analógia létezik. Nyugaton elsősorban ez az Opus Magnus, a „Nagy Mű” vagy „Nagy Munka”. De szokták még a Misztikus Célnak, Bölcsek Kövének, Summum Bonum-nak,  Gnózisnak, Misztikus útnak,  megvilágosodásnak, „Igaz Bölcsesség és Tökéletes Boldogságnak”, Az Abiegnus hegyének vagy boltívének is nevezni. A nyugati misztikus tradíció többek között a Misztikus Kabbala gyakorlatában gyökerezik és ezen tradíció szokása volt a beavatást Jákob lajtorjájának megmászásával is illetni.

A Kabbala és a nyugati tradíció megvilágosodással kapcsolatos elméletének és gyakorlatának térképe vagy szimbolikus leképezése az Jákob Lajtorjájában, vagyis az Élet Fájában ismerhető fel.  Gyakorlati lényege az, hogy bizonyos transzállapotok (Gnózis) elérésével a gyakorló vagy beavatott gyakorló, vagyis a misztikus elérje a végső transzállapotot, ami Istennel való azonosulásként értelmeznek. A rendszerben ez szimbolizálja az ember valódi önmagát, a teremtése előtti isteni állapotot, azt az állapotot, amit intellektuálisan úgy nevez a tradíció: „Vagyok, aki vagyok”. De ugyan ezt nevezik még az „ismeretlen korona megismeréseként is”. A Beavatás egyáltalán nem csak a nyugati tradíció sajátossága, minden egyes vallás exoterizmusa , külső gyakorlatainak összessége tartalmaz egy belső, azaz ezoter gyakorlati, azaz beavatási rendszert. Megfigyelhető, hogy a miszticizmus new agesedésével az ezotéria egyre inkább elkülönült a mindeddig megszokott vallási gyakorlattól, ezért a mai embernek már egyáltalán nem egyértelmű, hogy eme kettő valaha elválaszthatatlanok voltak egymástól. Így nagyon könnyű megérteni azokat az analógiákat a beavatásra, amik Befelé vezető Útként vagy befelé haladásként nevezik meg. Az exoter, külső vallási gyakorlatoktól a misztikus elindul a belső vagyis ezoter világ felé, hogy feltérképezze saját lelkét, személyiségét, lényének belsőbb régióit. Amíg pedig az ezoter gyakorlatok vagy vallási élmények közösségiek vagy objektíve megélhető élmények, addig az ezoter tapasztalat teljesen egyéni és szubjektív. A beavatás ezen felül jelenthet még egy misztikus közösség tagjaként való újjászületést, a gyakorló új életének kezdetét, ami a misztikus ösvényre való lépést jelenti, ezen felül referálhat a misztikus célhoz való közelítésre, elérésére.

A misztikus cél

Így, hogy már tudjuk, hogy mi minden jelentheti a beavatást rá kell térnünk a „misztikus célra”, pontosabban  arra az állapotra, amikor a gyakorló valóban teljes értékű beavatottá válik a misztikus cél elérésének tekintetében.

A problémák általában itt tornyosulnak a hasonló témájú szövegekben, hiszen a misztikus cél túltesz a racionalitáson, nem lehet szavakkal kifejezni. Sokkal inkább egy szubjektív belső felismerést takar, mint egy objektív uniformizált állapotot. A szimbólumok és azoknak elbeszélései lehetnek eltérőek annak ellenére, hogy ugyan azt a dolgot próbálják a nyelvi megkötések között kifejezni.

Jelen esszé a továbbiakban arra vállalkozik, hogy a L.V.X. és a N.O.X. formulák szimbolizmusán keresztül mutassa be a misztikus célt.

A huszadik század előtti hermetikus tradíció beavatással kapcsolatos koncepciója a L.V.X formulában teljesedik ki. Ez a formula szimbolikusan magába olvasztja az ókori természeti világképet. A miszticizmus mindig a természet szimbolikájához ragaszkodik, mindig annak működési elveit vetíti az ember lelki felépítésére, így megrajzolja a párhuzamot az emberi psziché, spiritualitás és a természetről alkotott ismeretei között. Habár a L.V.X. formula egy sokkal későbbi leképezése a megvilágosodás folyamatának, céljának és módszerének, mint amennyire maga a tradíció visszavezethető, ellenben nagyon jó leírása annak a folyamatnak, amit Hermesz Triszmegisztos a „Nap műveletének nevezett” a híres Smaragdtábláján.

A LVX, mint LUX jelentése Fény latinul. A megvilágosodás, mint asszociáció is ebből következik. Ez a belső fényre utal, a lélek és szellem világosságára, a tudatos öntudatra.

A L.V.X. formula

„Analizáljuk a kulcsszavakat:

I.N.R.I.
YOD NUN RESH YOD
Szűz, Ízisz, mindenható Anya
Skorpió, Apófisz, Pusztító
Sol, Ozírisz, Leigázott és felemelkedett
Iízisz, Apófisz, Osírisz I.A.O.”

Mi, modern hermetikusok, mondhatnám Thelmiták, három nagy világ-kort különböztetünk meg. Ízisz Eónja, nagyjából Kr. e. 2000 környékéig, Onnantól számítva Ozírisz Eónja, egészen az 1900-as évek elejéig, és most a gyermek, Hórusz Eónja, amibe éppen csak beléptünk a Liber Al vel Legis lehívását követően. Egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy ezek az Eónváltások mindenhol ugyan akkor mentek végbe. Minden kornak volt egy sajátos formulája és perspektívája a misztikus ösvény céljáról és egészéről. Jelen esszé azért jött létre, hogy az Ozírisz Eónjának és Hórusz Eónjának koncepcióinak különbségeire mutasson rá ezen formulákon keresztül.

Az L.V.X. Formula egy nagyon intelligens és a korához mérten felvilágosult leképezése Ozírisz Eónjának misztikus koncepciójára a beavatással kapcsolatosan. Ozírisz misztériumaiban a cél, hogy a beavatott maga is Ozírisszé váljon a misztikus út végén, ez volt egyenértékű az Adeptussá válással és a megvilágosodással. Ez a kor az egyiptomi birodalom és annak alkonyától számítva a Nagy világvallások kora is volt, ahol is a zsidó, a moszlim és a keresztény vallás is létre jött. Jelen esetben Ozírisz csak egy archetípus. Meg kell érteni, hogy minden atya-isten Ozíriszhez hasonlatos, akik egyes vallásokban a főisten vagy „egy igaz isten” szerepét töltötték be.

A kulcsszavak analizálásában megtaláljuk az I.N.R.I. notarikont, ami egy szabadkőműves allegória. Kifejezi a három fő alkímiai szimbólum Higany, Kén és Só (Szellem, Akarat, ezek egysége) kölcsönhatásának természetét a hét alkímiai processzuson keresztül. Magát a notarikont sokféleképpen bontották ki, amiből csak néhány példát szeretnék említeni:  Igne Naturam Renovatur Integra, Igne Nitrum Roris Invenitur, Iessus Nasareus Rex Iudaeorum stb. Az alapvető koncepció, hogy a misztikus tűz felemészti a gyakorlót és a hamuból egy új, minőségibb, tiszta isteni, vagyis beavatott élet magja csírázik ki, a gyakorló meghal és ujjá születik, akár Ozírisz vagy Jézus tették ezt a saját mitológikus elbeszéléseikben. Ezen esszé nem szolgáltat keretet arra, hogy az összes mitológiai példát előhozzam és elbeszéljem, az érdeklődő rengeteg helyen meg fogja találni a hasonlóságot a saját kutatásai során.

A L.V.X formula kibontásában található egy bizonyos gnosztikus istennév, amivel a Golden Dawn Hermetikus rend egészítette ki a már meglévő, rózsakeresztes I.N.R.I. formulát.  Minden beavatandó Ozírisz(Asar), aki nem csak az Atyaisten, hanem a kor Főpapja is, az újjászületett beavatott, vagyis gyermek. Az I.N.R.I. formula kabbalisztikus megfeleltetései: Yod, Remete, az isteni mag, a beavatandó, aki lemegy az alvilágba a lámpásával a misztikus halál megtapasztalása után, ez Nun, majd a passiói által megismeri az Adeptusok, Istenek, a Nap útját, Resh, majd újjászületik már ténylegesen Ozíriszként. Az I.A.O. név Ízisz, Apófisz és Ozírisz hármasságára utal. Az Anya, az Apa és a Megváltó / Pusztító vagy Gyermek , Főpap, Vav. I.A.O. ami a legfelsőbb istenre, az Élet Fájának koronájára reflektáló név az I.N.R.I. alkímiai processzusain keresztül fedi fel magát. Ezen felül az I.A.O.  önmagában is az akkori beavatás univerzális formulája volt,  ami voltaképpen megegyezik a L.V.X formulájával.

„Ex Deo nascimur. In Jesu Morimur
Per Spiritum Sanctum reviviscimus.”

Ez azonos a Rózsakeresztesek szentháromság-felfogásával is, ami azokban a szentélyekben volt kódolva ahol a Falloszt, mint Megváltót imádták. Az egész misztikus Nagy Mű a feltámadás vagy Újjászületés szimbolikáján alapult. Ennek lényege az egyiptomi mitológia meghaló és újjászülető napja volt. Röviden és tömören: a félelem a sötétségtől, hogy a fény, a nap, az Isten, Ozírisz minden este eltűnik a horizonton, alászáll az alvilágba és nem tudni biztosra, hogy fel fog-e még valaha kelni. Ha nem kel fel, akkor bizonyosan véget ér a világ és a sötétség előbb-utóbb mindent el fog pusztítani, a gyászoló Ízisz, azaz a természet nem látja többé szerelmét, Ozíriszt, így a természet nem fog többé megújulni. Katasztrófa. Sokk! Itt a vég. De amikor felkel az Atyaisten, fényét és kreatív erejét a földre sugározza, ahol egyesül Szerelmével, a termékeny Földdel, Ízisszel, akkor bőség és boldogság uralkodik a világban és így mindenki fellélegezhet, hiszen Ozírisz megvívta csatáit a sötétség erőivel és győzedelmeskedett az alvilág trónbitorló Urán, a pusztítón Apófisz-Tüfön-on, a Sárkányon, a Káoszon a Kígyón és a többin. Ozírisz Eónjában a megtermékenyítés, férfiasság, nemzőerő, a fény és a Fallosz kulcsfontosságú volt. A meghaló és újjászülető koncepció persze mai szemmel nagyon primitív felfogásnak hat, hiszen tudjuk, hogy a föld forog a saját tengelye körül, kering a nap körüli pályáján. Ezért pedig a nap nem nyugszik és nem kel fel, hanem mindig a naprendszerünk központjában van.

A L.V.X. formula pont ezen processzust olvasztja magába és vetíti az ember spirituális fejlődésére. Tézis, Antitézis, Szintézis. Jelen esetben a misztikus halálba való belépés, ott a félelemmel, bizonytalansággal és a lélek sötét oldalával való harcba szállás, majd a diadalt követve a halál és az alvilág tapasztalatival egy új, minőségibb létbe való felébredés.

Az emberi psziché nagy Próbája a megvilágosodás előtt a tudatalattitól való félelmével való leszámolásban rejlett, amit spirituális élményként át kellett élnie a Nagy Mű bevégzése során. Az Éjszakába, alvilágba, a sötétségbe való alászállása a Napistennek és az ott levő fenyegetések feletti diadal a Tudatos tudat a tudatalattiba való betekintését szimbolizálja és az ott található ismeretlen, potencionálisan fenyegető pszichológiai tartalmakon való uralmat és diadalt jelenti. Szembenézést önmagunk sötét oldalával. Ez generálta (és sajnos még ma is gyakorta generálja) azt a félelmet, hogy az ember elvesztheti önmagát az ismeretlenben, ha a sötétség trónbitorló, hízelgő, gonosz sötétség urát nem képes legyőzni. Pont ezért az isteni archetípus a Fény Ura, esetenként a Fényhozó, a Napisten, aki isteni hatalmánál fogva megjárta ezt a nagyon ingoványos kalandot, győzedelmeskedett, megerősödve és diadalmasan visszatért. Kiváltképp heroikus. És valóban: ezen archetípus maga a megváltó, aki immáron isteni hatalmánál fogva, a halál feletti uralom ismeretében képes megváltani az emberiséget.  Persze az évszázadok során voltak adalékok, amiket a különböző exoter vallások rakosgattak hozzá, de az ezoterikus lényege mindig az halál-feltámadás processzusa volt.

A LVX formulának négy jele van. Az Első a „Leigázott Ozírisz” jele, a Yod. A második a „Gyászoló Ízísz” jele, azaz a Nun. A harmadik a „felemelkedett, megistenült Ozírisz” jele, a Resh és Végül a formula teljes mivolta, az utolsó Yod, ami megegyezik az első jellel, a „Fény keresztjének” jele. A kereszt szimbolizálja az egész processzus beteljesülését, az erők birtoklását, kiegyenlítését, majdan az isteni állapot felismerését a halálon és újjászületésen keresztül. Ebből láthatjuk, hogy a formula egy olyan pszichológiai processzust vázol fel, amiben a gyakorló nem változik meg, hanem az eredeti, sokáig fel nem ismert isteni mivoltára ébred rá a sötétség erőivel való diadal során, ráeszmél isteni származására azzal, hogy megküzd a sötétség démonaival, amitől eddig rettegett.
Nagyon fontos megérteni a „megváltó” szerepét ezen formula kapcsán kulturális eltérésektől függetlenül. A világ elpusztul valamifajta katasztrófa által (jelen esetben ez a halál), de világ rendjét majd helyreállítja az újjászülető isten. Az egyiptomi mitológiában ez volt Szét Ozírisz elleni árulása, amikor is nem kevés energia befektetéssel feldarabolta a Napistent és szanaszéjjel szórta a darabjait Egyiptomban. Ez a személet esszenciálisnak látta a Napisten szenvedését ahhoz, hogy ő valóban isteni attribútumokkal rendelkezhessen. Hasonlóképpen látta ezt a kereszténység is Jézus személyében, akinek a kereszten való szenvedése és feltámadása bizonyította azt, hogy Jézus valóban a földre szállt, megtestesült szentlélek, azaz Isten maga. Ilyen értelemben a szenvedés a legnagyobb Misztériumba való Beavatás és Erő szimbólumának számított, amit a beavatást választó jelölt önként, a köznapi ember önkénytelenül kényszerül(t) elviselni.

Ezen személet alkotta az I.N.R.I – I.A.O. formulát a rózsakeresztes és szabadkőműves értelmezésben és ez tette később a LVX formulát a Golden Dawn hermetikus testvériség központi misztériumává, ami akkoriban képes volt megnyitni a Beavatás kamráját.

Átmenet a régi eónból az újba – a Pusztítás Utálata

"Az Ember temploma megtisztíttatik a véres áldozattól, a szolga istenek temploma elhagyatott lesz, hiszen az Isten megfosztatott a trónjától."

Igen, a régi eónból való kilépés meg volt jósolva több próféta által is, akik hihetetlen nagy terrorként dekódoltál a víziójukat. A zsidó vallás szemszögéből ez a világ végét jelentette Izrael templomának végső leigázásával, tisztátalan állatok oltáron való égetésével. Keresztény szemszögből ez az antikrisztus eljövetelével azonos, ami a Jelenések könyvében nem kevés izgalommal bíró elegyet alkot a Jézus második eljövetelével kapcsolatos várakozásokkal. A keresztény próféták közül, akik látták a „vég napjait”, talán igazat beszélnek azzal a kis helyesbítéssel, hogy látták a saját végük napjait, a kereszténység végének napjait. Jehova véres áldozatkövetelése, a bárány lemészárlása immáron nem elfogadható formulája az istenáldozatnak. A bárány lemészárlása Jehova templomában, Jézus a kereszten való szenvedése, aki maga a bárány - kinek vére lemossa az emberiségről a bűnöket - mind ugyan azon gondolatban gyökereznek. De mindezen gondolatok nincsenek tovább valós hatással az emberiség kollektív tudatalattijára, ahogy az évtizedek során letisztulnak az emberiségben a Főpap szavai. Új utakra tért a civilizáció, az emberek vérét új vágyak forralják. A folyamat már elkezdődött, sőt, javában tart. A személet megváltozott és így a világ is vele változik az Adeptus fénye új világításba helyezi a misztikus Igazságot.

„Ezt mondta: Vége van! Az Anyám felfedte magát!
A Húgom meggyalázta önmagát! A Dolgok élete felfedte a Misztériumát. A Hold munkája befejeződött! A Mozgás örökre véget ért!
A sas szárnyai összezárattak: de a Vállaim nem vesztették még az erejüket.
Hallottam egy erős hangot felülről, mely sírt: Hazudtál! Az illékony valóban fixálta önmagát; de felülemelkedett a látáson. A világ Sivatag: de Atyám házában beteltek a lakhelyek; és a trónja fehér ragyogó csillagokkal keríttetett körbe, egy világos drágakövekből álló csillárral.”

– [ Liber CDXVIII 29. Aethyr]

Ozírisz vagy Jézus, a nyugat istenének síralmai az Új Eón változásai kapcsán arról szólnak, hogy látja Binah, azaz az Anyjának a felfedését és a szűz Húga, a föld (Malkuth) növé érését. Beismeri, hogy az illékony, a Bika, vagyis a Főpap végre fixálódott egy új szerpben, de még mindig igényt tart arra az erőre, amit ez eddig képviselt, mert még nem vette észre, hogy az uralmának ideje véget ért.  Az illékony fixálódása jelen esetben a spirituális cél felismerését és elérését szimbolizálja. Eddig a Spirituális célt az újjászületésben – szentháromság szempontjából a Fiú szimbolizálta. A Vav, a főpap a bika csillagjeggyel hozható kapcsolatban Kabbalisztikus megfelelés szerint.

Pár gondolat a halálról

Már másként fogjuk fel a természetet szoláris értelemben, tudjuk, hogy a napunk nem hal meg és nem születik újjá minden este és reggel. Így pedig misztikus értelemben a passió, a véres áldozat elvesztette a tradicionális értelemben vett szakrális jelentését, a halál kulcsfontosságú szerepe a misztériumokban nem redukálódott, hanem egy új minőséget kapott.

Úgy is értelmezhetjük, hogy egy egészen új fejezet nyílt a misztikus megismerés lehetőségeinek sok ezer éves történelmében. Eddig, mint azt már kifejtettük a Nap passióján alapultak a misztériumok. A Beavatott elindult az alvilágba, hogy ott megismerje lényének árnyékos oldalit, majd az ott összegyűjtött kalandokkal, isteni attribútumokkal felruházva visszatért az életbe immáron beavatottként.

A Modern hermetizmus, többek között az Új Eón bejövetelét hirdető Thelema is elutasítja azt a doktrínát, miszerint a lélek halál után a mennybe vagy pokolba kerül, helyette a lélek inkarnációkon keresztüli öröklétét hirdeti. Mindezeken túl a halál egyfajta aktív mozgatórugója az ember spirituális életének és fejlődésének. A halál immáron nem borzasztó passió vagy valamiféle katasztrófa, hanem az élet természetes velejárója, mint olyan a fejlődés szükségszerű eleme.

A mi misztériumainkban többé nem cél, hogy nagy szenvedések árán meghaljunk és a halálból való visszatéréssel váljunk a megtestesült Ozírisszé. (Ennek ellenére most sem könnyű elérni a végső célt.) Mi a nyugat koporsójából, a köznapi szürke életből kezdjük utunkat. Az Új Eón beavatottja nem a halál felé indul útnak, hanem első lépésként felkel a halálból, megtanul látni a sötétben, ráismer a legfelső princípiumra, mint célra, aminek árnyékát imádják csak a profán világban, felébred és elindul, hogy lelkének „magasabb” vagy „belsőbb” régióit feltárja úgy, hogy mindent maradéktalanul elfogad, amit magában belső tartalomként fellel.  Majd minden elemet az Igaz Akaratának megtalálása céljára mozgósít, mindent egy lapra tesz fel, arra, hogy egyesülhessen a tökéletes önmagával, az Igaz Akaratával, „Szent Őrző Angyalával”, aki a kapcsolat a szellem eddig megismerhetetlen régiói és a földi világ között. Ezzel elnyerve az Igaz Szerelmet, Szabadságot, Békét és Boldogságot.

A gyermek kora

Ebben az Eónban a központi formula nem a L.V.X., hanem a N.O.X., azaz Pán rítusa. Amúgy filozófiai értelemben a L.V.X. az ellentétek kiegyenlítődéséről szól a gyermekben, addig a N.O.X. formula  az anyáról, Heh-ről szól.  Kicsit másképpen fogalmazva: Ozírisz Eónjában a Beavatott Szűzként vagy Remeteként indul útnak, azon Falloszként, akiben megvan az isteni mag, hogy erejével kiegyenlítse a magában lévő ellentéteket és így Végül maga is azonosuljon a Főpappal, Ozírisszel, de bizonyos értelemben a Vavval, a Gyermekkel. Az új Eón gyakorlója – természetesen arról beszélünk, aki a régi eón főkövetelményeit, mint alapvető követelményeket teljesíti immáron Hódító Gyermekként indulhat tovább, hogy megpihenjen Anyja és Szeretője keblén a Piramisok városában. Ennek a városnak a kapuit nyitja meg a N.O.X rítus formulája. A L.V.X. formula eddig a beavatás kamráját nyitotta meg, ami most palota négy kapuját nyitja meg, a hegy lábánál nyitja.

„51. Négy kapuja van egy palotának; eme palotának padlója arany és ezüst; lapis lazuli & jáspis van ott; és mindenfajta ritka illatszerek; jázmin & rózsa, és a halál jelképei. Hadd lépjen be sorban, vagy egyszerre a négy kapun; hadd álljon a palota padlóján.” – [ CCXX I:51 ]

A drámai rítusokon keresztül zajló beavatás során a beavatandó jelölt Asar (Ozírisz) szerepét tölti be. Az avató Főpap pedig Hórusz egyik megtestesülése. A végső cél ilyen tekintetben nem változott az Eónok során: a beavatandó spirituális egyesítése az avatójával, a Főpappal.

Összefoglalva azt mondhatnánk, hogy klasszikus értelemben a „megvilágosodás” egy bizonyos értelemben intellektuális, az Élet Fáját tekintve a Rauch-ban végbemenő spirituális kiegyenlítődés vagy harmonizálás. Közérthetőbben úgy tudnám jellemezni, hogy ez egyfajta tudatos felismerése az emberben lévő gondolatkörök kategóriáinak, amik megfeleltethetők a hét klasszikus asztrológiai bolygóval. Szaturnusz (Megértés), Jupiter (Kegyelem), Mars (Erő), Nap (Szépség), Vénusz (Győzelem), Merkúr (Ragyogás), Hold (Alap). Ennek kiegyensúlyozott, megvilágosodott vagy felvilágosult szellemi tudatállapotnak központi szimbóluma a Nap, megint csak az Élet fáját tekintve ez Tipheret.  Tradícionális értelemben hét ilyen nagy kategória ismeretes a fent megnevezett bolygókhoz kapcsolhatóan – Ha megnézzük az Élet fájának modelljét, a Nap az egyetlen Szefira vagy más néven edény, amihez az összes többi kapcsolódik az utakon keresztül. A L.V.X. formulának célja spirituális síkon minden gondolatkört ehhez a központi gondolathoz kapcsolni a mágikus operációkon keresztül. (példának okáért a Hexagram nagyobb idéző rituáléjában a Nap idéző-hexagramja az összes többi Hexagramot magában foglalja.) Érdekesség az, hogy a szaturnuszt is belekalkulálják a hét nagy gondolatkörbe, viszont az élet fájára nem tudunk harmonikusan két háromszögből álló hexagramot rajzolni úgy, hogy a szaturnuszt is érintse.

Épp ezért J.D. Gunther azt feltételezi, hogy tradicionális értelemben nem volt része a beavatásnak a Szaturnusz szférája – és ezzel az abyss, a fátyol, Rauch és Nechmah közti határ áthágása sem - hanem helyette a Szaturnusz szerepét egy „technikai” vagyis hamis / nem létező szefira, töltötte be a második és a harmadik ösvény metszéspontjánál. (jelen ábrán a Szaturnusz szerepel.) Ez a hamis szefira, Daath pedig Kether,  azaz a Korona, a tiszta spirituális fény forrásának hamis tükröződéseként tartjuk számon. Érv lehet Szaturnusz tradicionális félreértelmezése mellett az is, hogy gyakorta találkozhatunk annak alternatív megnevezésével, mint Fekete Nap, azaz Sol Niger és emellett gyakorta szembesülhetünk azzal is, hogy Szaturnuszhoz sokszor kapcsolnak rontó, zsugorító, gátló mágiát, mint megfeleltetést, de mindeközben Szaturnusz szféráját, mint Neschma-t úgy tartjuk számon, mint ami túl van az intellektuális felfogáson, ebből kifolyólag nem képviselhetne intellektuális gondolatkört.

A kis kitérőnkből visszakanyarodva, végső zárásként azt mondhatjuk, hogy habár a régi Eónban, a L.V.X formula szimbolizmusán keresztül nem lehet elérni a fátylon túli világot, az új Eón már képviseli azt a formulát, amit N.O.X. formulaként, Pán éjszakájának vagy rítusának nevezünk és a L.V.X. formulát kiegészítve további lehetőségeket rejt magában a spiritualitás útján.

"Szerelem a Törvény, Szerelem az Akarat alatt."

Frater A.S.

(2014. április 3. ev.)

 


Felhasznált Irodalom:

 


Szöveg © Alasthoth Stormking

Szöveg: Frater A.S - Szerkesztés: Frater D.M.T - Bahlasti Ompehda Camp, Budapest. (Anno Vi)



VISSZA A KÖNYVTÁRHOZ

Thelema

 

Ordo Templi Orientis, O.T.O., and the O.T.O. Lamen design are registered trademarks of Ordo Templi Orientis.
© 2015 O.T.O. Hungary