BAHLASTI OMPEHDA CAMP - HUNGARY
Do What Do Will

 


Könyvtár

Khaled Khan

A MESTER SZÍVE

I.
A VÍZIÓ

Penumbra.

Egy vagyok a tömegből. Minden, vagy majdnem minden, úgy tűnik, nehézségbe zuhanok, nem a munka fáradságától, hanem a letargiától. Hatalmas síkság, a szem képtelen felfogni a határait, még ott sem, ahol nem teljesen sötét a penészes ködtől és a gőzös ingoványtól. Néhányan közülünk félig ébren vannak, bután Kelet felé mered tekintetünk. Nincs fény, ami válaszolna.

Bánat nekem, hogy túl élénk vagyok, miközben érzem a szörnyű és reménytelen fájdalmamat az alvás hiányától, midőn félig még kábítószer hatása alatt állok. Kábultan, elképedve—nem tudom, hogy ki vagyok – nem tudom honnan jöttem – nem tudom hová tartok. Bizonytalanul azt mondom az elbutult szívemben: nem szabad elaludnom, mert egy katona vagyok. De melyik kapitányé, melyik háborúban? Lövésem sincs. Csak egy halvány forma van ott, ami katasztrofálisan régi, Ó! nagyon régi, – egy bukott vezető poros emléke, valami terv, amibe beletört a gerince—biztos vagyok benne: minden büntetés végre lett hajtva, minden bátorság el lett nyomva, minden cél elpusztult.

Mögöttem – furcsa mód! – a sötét kevésbé homályos, mint Keleten, amerre a szemek erőtlenül merednek.  Vajon ösztönből érzem – azon homályos, teljesen fekete piramis-szerű hegy formáját? Túl kimerült vagyok, hogy felemeljem a fejem.

Hirtelenjében, messze mögöttem, túl azon a csúcson, mintha lenne egy, hang ami tisztán kiált, határozottan, bátran, magabiztosan. Egy katona hangja, a parancs-adás akcentusával, férfias hősiességgel. Senki nem tévesztheti össze – megbizonyosodtam róla – zengő hívás. Igazság, Győzelem, mindegyikben a Trombita tónusával: Hallgasd!

Vox.

A kapitány sír: „Nézd a nyugati Csillagot!”. Azonnal utána csend következett. De a közöttünk hirtelen elkezdődött mocorgás arra figyelmeztetett, hogy nem aludt mindenki; voltak figyelők, hozzám hasonlóan, figyelők, akik sokkal céltudatosabbak voltak nálam.

Morgást hallok a balomon. Három hangot kapok el: „A Nulladik Óra.” Visszahívnak önmagamhoz: most már tudom, hogy a hatalmas sereg egyik tagja vagyok – egy olyan seregé, ami összezavarodott és megtört, de még mindig létezik.

Hallok egy éles suttogást a sebes és teljes felhatalmazástól: A Kettő Nulla.

Valamiért tudatában vagyok – mint egy ember, akit villámcsapás ért, ugyanabban a pillanatban elpusztított és beavatott --, hogy ez a furcsa mondat az Igazság végső titkát deklarálja, a Harc Tervének szavát. a Hadjárat kulcsát. De az én elmémben a jelentése a legvégső sötétség.

Ismét az ünnepélyes mozdulatlanság. Kevesen voltak, akik hallották a fiatal kapitány hangját: hiszen mindenki álma, kivétel a legfiatalabbaké és a legerősebbeké, a halál álma volt. Ezekben az esetekben is beteg volt a sors, valóban; hiszen az elméjük megtébolyodott a szívük keserűségében. Ezért, amikor meghallották a hangot, csúfolni kezdték:

„Egy Csillag Nyugaton? Micsoda butaság!”

vagy:

 „Ez nem a mi vezetőnk hangja.”

vagy:

„Egy Csillag Nyugaton? Vigyázz: ezt a csillagot úgy nevezik: Üröm.”

Most pedig a vak síkságon a hegy mögött nehézkes nyöszörgés hallatszik, utána esés hangja, amit gúnyossá tett egy rosszindulatú, csilingelő nevetés.

Ezt kísérteties sírás követte.

A misztériuma ezen összeegyeztethetetlen kiáltások rémületének, a gonosz sötétsége vacogásra kényszerítik a fogaimat. Nem tudom feladni a Reményt, ami reszketésre kényszerített a hang hallatán. De nagyon éles, nagyon lehangoló, nagyon halálos a lelkem azon fájdalma, amely teljes egészében megsemmisít.

Umbra.

A vízióban van egy álom — álmomban egy vérrel és sárral teli mocsárban küzdök. Az üvöltések sokkal vadabbak, mint a pokolé: az érintésük akár büdös, rothadt és kemény húsé, öklendezek a halál fájdalmától; a legőrjöngőbb őrület: a bűn fantomjai, jéghideg, a gyilkosságból keletkezett szellemek, — meggyógyíthatatlan rémálomnak tűnik — nem, kifárasztja önmagát, beteg a saját bolondságától, és belesüllyed a merev kábulatba.

Phantasma.

Felébredtem a szörnyűségből. Minden ideg buta, minden izom megfagyva, minden csont sajog, a vérem méreggel telve lüktet.

De a zűrzavart most csak homályosan látni.

Micsoda? Lehetséges, hogy a hang az Igazat mondott? Akkor az a Csillag egy Nap, minek a fénye végre átfúrja a mészárlás buta leheleteit és arra kényszeríti a dermedt párát, hogy szálljon fel a homályos, szürke felhők szirtjeire?

Hallgasd! Igen, azon kevesek, akik életben maradtak látták, hogy mi az, ami arra buzdítja a béna kezeiket, hogy felemeljék őket a csillaghoz, melynek vaksi, véreres szemei vannak, hogy törött állkapoccsal és kifacsart nyelvvel csacsogjanak.

„Jézusra!” – visítja egy kasztrált húscafat „ne nézz arra az átkozott Csillagra!”

„Elvesztünk” visítja egy másik.

„A Fenevad” kiáltja egy harmadik mániákus.

Én sem kicsit háborodtam fel, mert a mozgó gázok szörnyszerű és sunyi alakokat rajzoltak—félelmetes alakokat, utálatos gesztusokat. Az összes undorító régi hitet: melyek megtöltik a lelkem az önkívületes rettegéssel. Láttam őket, ahogy gyötrelmesen vonaglottak. Néhányuk őrülten elkapták a mocskot, amibe eleve félig el voltak merülve, hogy nekihajítsák a kísértetnek, s ezáltal csak jobban összekenték az arcukat.

A tehetetlen rosszindulatuk annyira előrehaladott volt, hogy megmozdult egy pillanatra, hogy nevethessen. Ennél a pontnál, mint ahogy egy bölcs fő-varázslata, a bűbáj elcsattant: őrületbe taszíttattam.

Valóban egyszerűnek kell lennem! Hogy bukhattam el a megértésben, hogy ezek a délibábok bizonyos árnyékok, amiket valami Csillag vet ide, egy Csillag, a csillagok párájától felemelkedve — és az őrület mindezen különböző formája, csak eltorzításai amaz egy formának a hegy-csúcson, egy elhagyatott árnynak — az ember árnyékának!

Lux.

Egyenesen álltam. Sértetlenül találtam magam. Megfordultam. Felsütöttem a szemem, igen. Lásd! A hegyet!

A piramis csúcsát egy komoly alak koronázta meg. A nap éles sziluettet vágott köré. Hangosan kiáltottam: Üdv néked, Ó Csillag, aki a Nap vagy, a csillag, ami meglovagolja a mennyek magasságát.

De a szívem válaszolt nekem, titokzatosan, de mégis lehetséges volt, hogy megértsem azt: „Ő nem kel fel és nem nyugszik le! Ragyogva járja az útját és a Föld előtte forog a Bachanal táncában.”

És akkor ezt is tudtam: az összes szegény halott ember, aki előttem fekszik, a saját félelme által lett levágva. A hitük hibája, hogy a Nap — vagy akármelyik Csillag — meg tud halni.

És én most, aki érezte a félelmét amaz alaknak, most érzi amaz elragadtatását.

Megértem, hogy Ő — akárki, akármi legyen is ő — volt az, akire mindig is vártunk.

Ahogy ránézek, felfogom, hogy a feketesége a Csillag fényéhez képest relatív csupán; és ahogy megbizonyosodom arról, amit látok, ez a feketeség eloszlik. Ez az alap egy tiszta kristályprizma — ez csak eltorzítja a Fényt, amit továbbít és ez okozta azokat a szörnyű fantom-látomásokat, amik eljárták a boszorkány-szombat táncukat a gőzökön.

És hirtelen elkapott valami láthatatlan erő, amit egy, a helyen található örvény szívott magába.

Most testközelben láthatom, ahogy felettem áll.

Homo.

A feje kissé le volt hajtva, mintha kissé elmerengene a megkönnyebbülésében. Pirosas arany sisakot viselt, mely úgy sugárzott, mint a Csillag. A homloka közepén volt egy fekete gyémánt egy rubint- és smaragdkörbe ágyazva, az egész gyöngyház berakással volt ellátva, mintha valami ismeretlen isten szeme lenne. Ennek a szemnek nem volt szemhéja.

De a két emberi szeme még mindig félig csukva volt, mintha imádatát fejezné ki vagy elragadtatásban lenne.

A karjait keresztülfonta a mellkasán: a mellvértjén a Nap arany képe. A jobb kezében egy borostyán-bot rubint koronával; a baljában egy ametiszt lótusz, rubint szirmokkal.

Figyeld! A szemeiből folyó könnyek az örömöt és a bánatot keverték össze, olyan örömöt, ami felemészti a bánatot, és ezekkel a könnyekkel lesújt a terméketlen kőre a lába alatt. Érintésre úgy olvad, akár a viasz; rózsák szökkennek ki és felkúsznak a lábán.

Van ott egy sárgásbarna oroszlán, akinek méz csöpög a szájából.

Hangosan ordít, és a szava pedig ez: A Mester Haragja a Szerelem Energiája.

Van ott egy bölénytehén, szürkés-kék, a tőgyei színültig vannak tejjel és a bőgése azt jelenti: A Mester Munkája az Élet Tápláléka.

Van ott egy csecsemő, aki az apró kezeivel kinyomja a vért a saját melléből és mosolyog: A Mester Útja a Szabadság Ártatlansága.

Továbbá egy Arany Sas, ami egy Boroskupát tart, hangosan sír: A Mester Bánata a Fény Elragadtatása.

Végül, középen, a feje felett forog egy kerék, amely sokféle színben ragyog, így pedig minden tett Egységbe harmonizálódik. És a kerék forgása a következőt deklarálja: A Mester Bölcsessége az idő Igazságossága. Szolgáljátok ki a Mester akaratát.

Ennél a pontnál a kerék szívéből előbújt egy Kígyó, melynek Szfinx feje volt és megérintette a Mester száját, ezért a hangja énekben tört elő:

A törvény szava Θελημα.

Sok és különböző misztériumot rejt magában ez a szó, és a számértéke is! Nem fogom azoket kinyilatkoztatni, kivéve ezt, a legegyszerűbbet, hiszen Eztán az egész menny lángolni fog a trombitáktól; és a világ egy villámlással száll alá, amely majd elválaszt minden szellemet, amely él, beléjük égetve a jelet:

Tégy amit akarsz lesz a Törvény egésze.

Aves.

Most az egész ég madarak hangjaitól lett izgatott: Egy hattyú, Egy Főnix, Egy Holló, Egy Sas, Egy Sólyom, Egy Pelikán, Egy Galamb, Egy Íbisz és egy Keselyű: sorban mindegyik szavalni kezdett, és ezek továbbá Neki szóltak, hogy megérthesse a Mester lelkének részeit.

A Hattyú hangja.

A U M G N: A Meg-nem-születetten keresztül, az örökkévalón keresztül, a Mester gondolata az Aethyren keresztül lebegve jár.

A Főnix Hangja.

A L: Nem égetik meg, nem oltatik el, a Mester Lelke a természet tüzében harcol, és felfrissül.

A Holló Hangja.

 A M E N: a Múlt és a Jövő a Jelen részei, a Mester szemében, ami látja a Titkok Titkát és tudja, hogy ezek mind egyek.

A Sas Hangja.

S U: A Mennyek az Igazak Tollain vannak kiegyensúlyozva, azok ott szárnyalnak közöttük, látják a Napot; így tudhatod a Mester Könyörületét és Örömét.

A Sólyom Hangja.

A G L A: a Te erőddel lesz felemelve A Mester Akaratának minden mozgása, nemző, pusztító!

A Pelikán hangja.

I A O: minden, ami él a Mester Szívének vére: minden csillag ezen a Fényben leledző legelőn lakomázik.

A galamb hangja.

H R I L I U: nincs semmi, ami túl kicsit vagy túl nagy vagy túl alacsony vagy túl magas lenne, de minden dolog az élvezethez csatlakozik a Mester Szerelmében.

Az Íbisz hangja.

A B R A H A D A B R A: minden út hasonló, vég nélküli, örökösen csodában tekeredenek; minden csillagnak megvan a saját útja a sokaság álmodozásával, melyek a Mester elméjében mozognak

A keselyű hangja.

M U: hajadon, hibátlan, felszentelt, szűz, minden dolgok a Mester leheletétől nemződnek, és a végtelen Űrben születnek, ahol megadja nekik a Formájukat — és Csendben leledzik.

Most minden olyan, amilyen volt: a nagy Békesség Szenvedélye; és a Mozdulatlanságban felemelem a Lelkem, mint egy felajánlást és sírok a szívemben: Hagy leledzek a Mester lábainál!

De a Csend elnyeli ezeket a hiú szavakat; és lesújt rájuk a vérének tüzével, ami átalakítja őket a következőkké:

„A Lábainál csak a Föld van, amit aztán virágokká tördel fel; de minden dolog, ami él a Mester Szívéhez követeltetik.”

Ezzel teljesen megállok önmagamnak lenni: felszívott az imádnivaló jelenléte és elvesztem a Teremtés Végtelen Eónjaiban.

Igen! — egyáltalán nincs semmi, ami különálló lenne; ahol is a Vízió elbukott, a Látó egy a látomással.

II.
A HANG

Nem adatik a húsnak és vérnek, amíg hétszeresen meg nem lesz tisztítva, mélyebben és mélyebben tisztítva, egészen a Mester Szívének Szentélyében való megpihenésig.

Kiapadt a szenvedélyem; elbukik a hitem, elesek a szenvedély elragadtatásától, ami átszivárog az űr fátylán.

Minden dolog érzi; minden dolog ezáltal él; de semmi, ami ismeri önmagát, nem ismeri ezt úgy, ahogy valójában van.

Ezért most én felégek, de nem égek át eme Fény dicsőségében. Ehhez rezgek, de nem vele rezgek, az ereje vagyok eme rezgésnek. Annyira ráhangolódtam a Mester Szívére, hogy a tiszta Elragadtatás az egyesülés múlandó pillanatában azzá fordíttatott le, ami ünnepélyes zenének tűnik — nagyon messze hangzott el a mozdulatlan levegőn keresztül — egy Hang, amely kinyilatkoztatta a Szentély Titkát minden fülnek, olyan mértékben, amiben a fülek képesek voltak befogadni azt.

 

A Mester Tíz Titkos Élvezete

Először olyan volt a zene, mintha tompulna, akár a szél morgása áthatolhatatlan fátylak mögött:

000. Csak a Semmi létezik és ez minden dolog.

Egy kis szünet utána, mely mélyen-gyökerező csend volt:

00. Nincs határ.

Ismét csend, mintha a Természet belei mozdulatlanságba borzonganának:

0. Mindenek Összege a Határtalan Fény.

Most hirtelen összegyülemlik a Csend esszenciája, mintha egyetlen pontra fókuszálnának:

1. Az vagy, amit választasz, hogy gondolj magadról, ez mindenre immunis, hiszen csak egy nézőpont.

Most előtört egy Fény Hullám és azt a Villám fensége követte.

2. A Neved, ami a Szavad, az Akaratod szubsztanciája, aminek tettleges formája a Lét Alkotmánya. Lehetőség:

3. Az amit teremtesz, a saját Szerelmed Megértése.

Ezt az összezavarodottság hirtelen rázkódása követte, mintha a harmónia számtalan darabbá tört volna szét; összecsaptak egymással, de nincs is ott semmilyen beszéd, ami kiejthető lenne; egészen addig, amíg egy félelmetes lökés dörgött előre, a Fenségesség trombitaszava. De ezen lármák viharában egy Hang, szilárd és szigorú, de ugyanakkor telve békével és kedvességgel:

4. Az Univerzum szükségszerűsége, az igazságosságod Mértéke.

Most harci zene következik, vad, telve lázas tűzzel:

5. Az Univerzum Mozgása a te energiád Beteljesülése.

És ez az előző hangokkal és azok zenéjével keveredett így pedig az egész abyss azok hangszerelésével telítődött meg, melyek egy szimfóniává álltak össze:

6. Az Univerzum rendje a Szépséged Elragadtatásának kifejeződése.

Ezek elhalnak egy mély és lágy tónusban, mint a fülemülék a vízesés mellett; és csiripelésben jön a hang:

7. Az Univerzum érzékenysége a te Képzelőerőd Diadala.

Gyors remegés tölti meg a levegőt, tízezer fiatal fiú és lány folytonos kórusa:

8. Az Univerzum Változatossága a Találékonyságod Ragyogása.

És most ismét, minden hang egybegyűlt egy végtelen és legyőzhetetlen, egyhangú erőbe, mint egy elefánt trombitálása Tavasszal:

9. Az Univerzum Stabilitása a Változás, az Igazságodban való Megbizonyosodás.

Aztán, mind közül utoljára, a Zene lelke felveszi egy tiszta Leány hangját, ezt énekli:

10. Az Univerzum Tökéletessége a Szenvedélyed Realizációja.

Figyeld, a Csend, ami követezik a lelkem, mely annyira megvilágosodott a Mester Élvezetinek megértésében, hogy ismét elveszítettem önmagam, de mostantól egy kicsit Benne éltem tovább.

 

A Mester kettő és húsz titkos instrukciója

Most magamhoz tértem, időtlen bánatban epekedem afelé, amit még nem vagyok képes elérni. Belülről vérzem, a szenvedésem beleírja azon szavakat a húsomba, amiket képtelen vagyok hangosan kimondani, a Lélek elhívása a Mester Lelkéhez, a Vele való egyé válás céljából.

0.

Ne tudj semmit!
Az ártatlanság számára minden út Törvényes.
A Tiszta Bolondság a Beavatás kulcsa.
A Csend elragadtatásba csap át.
Ne légy férfi, se nő, de mindkettő egyben.
Légy csendes, egy Csecsemő a Kék Tojásban, de fel fogsz nőni, hogy hordozhasd a Lándzsát és a Kelyhet!
Egyedül vándorolj és énekelj! A Király palotájában vár reád a Leánya.

I.

Az Igaz Önvaló jelenti az Igaz Akaratot: ismerd önmagad az Utadon!
Számold ki jól az Utad Formuláját!
Alkoss Szabadon; szívj magadba élvezettel; válassz szét erővel; Szilárdulj meg teljes egészében.
Dolgozz, Mindenható, Mindentudó, mindenütt jelenlevő, ezekben és a Végtelenségért!

II.

A Tisztaság a legmagasabb felé való életet jelenti, és a Legmagasabb Minden: Légy olyan, mint Artemisz Pánnak!
Olvasd el a Törvény Könyvében, és szakítsd át a Szűz Fálylát!

III.

Ez az Univerzum harmóniája, hogy a Szerelem összeegyesíti az Akaratot, hogy eme Teremtés Megértésével teremts: értsd meg az önálló akaratodat!
Szeress és hagyj szeretni! Örvendezz a Szerelem minden formájában és érd el az elragadtatásod és a táplálékodat ezáltal.

IV.

Önts magadra vizet: így te leszel az Univerzum szökőkútja.
Találd meg magad minden Csillagban!
Érj el minden lehetőséget!

V.

Add át magad Szüzen a Szent Örző Angyaloddal való kommunikációdra és a Tudás megszerzésére ez által! Minden más egy csapda. Légy atléta a jóga nyolc vállfajában, ezek nélkül nem vagy felkészülve semmilyen harcra.

VI.

Az istenek Orákuluma a gyermeki hang a szívedben! Hallgasd meg!
Ne hallgass az érzékiség Szirén-hangjára vagy az Értelem fantom-hangjára; pihenj Egyszerűségben, és hallgass a Csendre!

VII.

A keselyű utódja, Kettő az Egyben, közvetített; ez az Erő Kocsija!
T R I N C: az utolsó jós!

VIII.

Egyensúlyozd ki minden gondolatod a tökéletes ellentétével!
Hisz ezek menyegzője az Illúziók Pusztulása.

IX.

Vándorolj magányosan; hordozd a Fényt és a Botot!
És a fény oly’ világos, hogy nincs ember, aki látna!
Ne mozdítson semmi kívülről vagy belülről; tarts Csendet minden Úton!

X.

Kövesd a Szerencséd gondtalanul oda, ahova vezet!
A középpont nem mozdul; érd el azt!

XI.

Csillapítsd az Energiát Szerelemmel, de hagyd, hogy a Szerelem mindet felemésszen.
Imádd a ________* nevet, négyszögletűt, misztikust, csodálatost, és az Ő házát, 418-t.

(*Ez a Név azoknak van lekommunikálva, akik méltóak erre a Beavatásra.)

XII.

Ne hagyd, hogy azok a vizek, amiken utazol, benedvesítsenek! És partot érve ültesd el a Bort és örvendj ez által szégyen nélkül.

XIII.

 Az Univerzum Változás: minden Változás a Szerelem Tettének hatása; a Szerelem minden Tette tiszta Gyönyört foglal magában. Halj meg naponta!
A halál a kígyó egy csavarodásának tetőpontja. Élet: láss minden dolgot szükségszerű ellentétként és örvendj!

XIV.

Önts szabadon a Vázából a jobb kezedben, és ne önts félre egyetlen cseppet sem! Hát nincs a bal kezedben váza?
Alakítsd át teljesen az egészet az Akaratod képére, vigyél mindent a Tökéletesség igaz képére!
Old fel a gyöngyöt a Borospohárban: igyál, és mutasd ki ama Gyöngy Erényét!

XV.

A jobb szemeddel alkoss meg mindent önmagadnak, a ballal pedig fogadj el mindent, ami másképpen sikerül.

XVI.

Pusztítsd el az egyéni Önmagad, hogy az igazságod szabadon áramolhasson a romok közül.

XVII.

Használd az összes Energiád, hogy urald a Gondolatod: égesd fel a gondolatod, mint a Főnix.

XVIII.

A világ illúzióját engedd magad felett átáramlani, irányítatlanul, ahogy az Éjfelen keresztül eljutsz a Napkeltéig!

XIX.

Add fényedet mindenkinek kétség nélkül: a felhők és az árnyékok nem rád tartoznak.
Tedd a Beszédet és Csendet, Energiát és Mozdulatlanságot a játékod ikerpárjaivá!

XX.

Legyen minden tett a Szerelem és Imádat Tette!
Minden Tett Isten Parancsa!
Minden Tett a Sugárzó Dicsőség Forrása!

XXI.

Bánj az Idővel és minden körülménnyel, mint az Akaratod szolgájával, ami arra van kijelölve, hogy az Univerzumot a te Terved formájában mutassa be.
És: áldás és imádat a szeretett Csillag prófétájának!

Az árnyak hirtelen eltűntek, ahogy a felhők szertefoszlottak az égen: és nem volt több írás az Egeken, hiszen ami leírattatott, bele lett vésve a Szívembe.

 

A Mester Szívének Négy Erénye

A FÉNY a Mester Szívében trónol, ezért nem gondol semmi rosszat. Hiszen abban a Fényben minden Igazság.

A Hamisság csak az Idő és Tér körülményeinek funkciói, a rossz ideája az ellentét szemléletéből következik, amit felülmúl az Igazság. Így pedig minden dolog, ami Szükségszerűségben gyökerezik; ahol ezeknek a legkisebb része is elveszik, ott az egész Munka megrongálódik.

AZ ÉLET (forrása) a Mester Szívében bugyog; a Halál csupán a csodálatos pulzálás összehúzódása.

Az illúzió fantomjai gyengék; ezek, megtámadva az élénk áramlat által, remegés és lüktetés az ő valóságának világosságától; nem hagy semmilyen lehetséges formát se kívül, se belül, benne mindenki részt vesz az Igazság szentségének születésében.

A SZABADSÁG előlép a Mester Szívéből; hiszen minden férfi és minden nő egy csillag. Mindegyik szabad és örömteli, a saját Akarata; hiszen minden Akarat hasonló szükségszerű funkcióját tekintve a Mester Szívének Ritmusában. Egy Csillag sem képes eltérni az önmaga által választott pályájától: hiszen a végtelen Lelkek terében, minden út végtelen. Mindent felölelő, tökéletes.

A SZERELEM a Mester Szívében Ég: ő mindenben csak Istent látja, az imádat fehér lángjával feléget minden tökéletlenséget. A végtelen imádata lángra lobbantja magát a teret is, nem hagy olyan űrt, amit nem foglal magába a szenvedélye.

A TÖRVÉNYÉNEK erényével minden gondolatot szerelemmel áraszt el, és minden más gondolattal összeházasítja őket; és minden nászéjszakán kettős gyümölcs keletkezik, a Csend Elragadtatása és valami új Világ, előre beláthatatlan Fantázia. Ezek közül egyiket borzalmasnak és egyiket groteszknek, egyet lírainak és nagyúrinak lát, a fájdalmas és dicsőséges egyenrangú az Ő szemében, hiszen ők nem ismernek határt, sem pedig a Szépségük végtelen formáját, ahogy új harmóniákat hoznak létre minden órában az örömhöz, a hitet meghaladva.

Syrinx és Pán.

Most jön egy hang, mintha hópelyhek vagy lehulló rózsaszirmok lennének: egy fiatal, táncoló leány lábainak tapicskolásai.

És a zene a szél suttogása a hegyen a fenyőfák között; és ez a Pánsíp lélegzete a Mester szájában.

És minden az egyben, ez az univerzum megtestesülése. Továbbá: hallom a hétrétű Dalt ezáltal.

Carmen.

Bölcsességgel alkotja az anyagot, teret és időt
A tapasztalat magasztos.
Erénnyel elosztja a saját életét mindenek között
Fenséges kegyelem.
Energiával mindent feszültségben mozgat
Változásban, határtalan.
Renddel gyűjti össze Fény világait
Végtelen Szépségbe.
Szerelemmel mindent elpusztít, hogy újrateremtsen
A Sors friss Fantáziái.
Értelemmel újraszámolja az Uralmát
A Lehetőségének ámulata.
Tisztasággal mindent Feloldoz, mit Akar
A Betegség minden képétől.
Csendben folytat minden tökéletes részt
A Szívének elragadtatásához,
Ő, ki természetének Igazság minden dolog,
A mozdulatlan és ragyogó Csillag.

III.
Az IGAZSÁG TEMPLOMA

A BEAVATÁS

Én, Khaled Khan láttam ezt a víziót és meghallottam azt a hangot a Sidi Bou Said Szent Hegyén, az országban, amit most Tunéziának hívnak, de régi szentségből való, telve Szakramentumokkal.

Így messze megengedett nekem, hogy szabadon beszéljek azokról, amikkel az utamon találkoztam, midőn a Szent Bölcsességet kutattam; a Szent Bölcsesség felé szóló hosszú kutatásomban, hogy kinyilatkoztassam a Beavatásom módját, arról viszont, hogy bebocsátást nyertem egy helyre, amit az Igazság Templomának hívnak (egyesek Dar-El-Jalal-nak hívják) tilos szólnom. Arról sem szólhatok, hogy milyen helyen van ez a Ház megtalálható, sokkal nyíltabban kifejezve: Jebel-El-Asarat környékén egy magas hegy tetején az élő kőből volt kivágva.

Most, sok nap elteltével eljutottam egy helyre, ahol a Fény átsütött egy faragott topázlapon, a karcolat egy negyven-és-kilenc Szirmú Rózsa volt egy Görög Kereszten, a Nap felől, és az éjfélből, egy bizonyos öregember társaságában találtam magam (hiszen írva volt, hogy az ő kora egyszáz és húsz év), aki egy hétoldalú asztal mellett állt, amin tűz volt, füstölő a füstölőtartóban és kenyér. Felkínálta, hogy részesüljek belőlük, és megemésztettem őket, középről elővett egy fiola arany olajat és felkente a szemeim, füleim és az ajkaim.

Így pedig tisztában voltam isten képével, erős és magasztos aspektusával, a lelke teljesen nyugodt, jobb kezében sarló, baljában homokóra, és ahogy ránéztem megfordította a csuklóját és az utolsó homokszem is áthullott.

Aztán a vezetőm egy apró pálcával rámutatott egy térképre, ami nem volt teljesen kitöltve, ott pedig egy ember kezének árnyéka tűnt fel és egy Oroszlán formáját rajzolta az írás végére.

Ezen pergamen felett, ami részlegesen volt bevonva, volt egy négyzet alakú fehér márvány tábla, ezen a következő karaktereket olvastam egy szikrázó háromszögben leledző szem képe felett.

S∴S∴

És ez a következőképpen volt értelmezve: „A Nagy Fehér Testvériség”.

Alatta ezt olvastam: Velünk kétezer év olyan, mint egy nap.

Aztán az iránymutatóm kifejtette, hogy ez a testvériség előreküldi egy testvérét minden kétezer évben, akik elhoznak egy szót, hogy segítse az emberiséget a Mágia Formulájaként, hogy egy lépéssel közelebb vigye azon az úton, ami a Tökéletességhez vezet.

Továbbá, kétszer egy ilyen periódusban, mik szünetek, kicsit több, mint három, de kicsit kevesebb, mint hét évszázadonként kisebb prófétákat küldenek, hogy előkészítsék a következő Szó útját, továbbá továbbvigyék és visszahozzák a jelenlegi szó Erényét.

És a térkép be nem tekert részén bizonyos testvérek nevét olvastam és a Szavak, mint egy egymást követve lettek kiejtve.

Ezek:

FU-SHI.

Nagy szünet után (sok névvel, amik olvashatatlanok voltak)

LAO-TZE, GAUTAMA, ZERDUSHT, PYTHAGORAS, DIONYSOS, OSIRIS.

Ezek azonos időben lettek elküldve — és Dyonysus több különböző formában — , hogy Hat Nagy Civilizációt világosítson meg, amik a Római Erő terjeszkedése által nyitották meg a bolygón a kommunikációt. Ezek után szinte egyedül állt a következő név:

APOLLON.

De efölött a név fölött az egész térkép szélességében állt a következő név. I A O. Aztán az egész térképet elárasztotta a feketeség, mert egy időben szinte az egész testvériséget elpusztította a Fekete Páholy Boszorkánysága és minden Tanácskozás elsötétedése, és Minden Igazság összezavarodása.

Csak egy pislákoló fényt találtam láthatónak:

PLOTINUS.

És a sötétség végén, sok név között, amiket nem tudtam elolvasni,

JACOBUS BURGUNDUS MOLENSIS.

Mert az ő nevének betűi lámgoltak.

Hát a Templom rendje nem úgy készítette elő a Reneszánszt, hogy összeolvasztotta Kelet és Nyugat Misztériumait?

Utána előtört egy hirtelen fehérség a térképen, mintha az egész mocskot eltörölték volna (noha nem teljesen az acél suhintásától) és ez a szó kígyózó karakterekkel íródott, szablya-formájúval,

MOHAMMED.

Amivel valaki……….. rejtjellel írta és középen, az ötszirmú rózsába volt karcolva egy arany kereszten: CHRISTIAN ROZENKREUTZ.

(Hiszen a testvérek túl diszkrétek voltak, hogy közöljék az igazi nevét.) Ez után három Hatalmas és Szörnyű név következett, amiket ide nem írok le. Végül következett a modern írással íródott Oroszlán Hieroglifája és amaz Testvérnek a neve, ami rejtve volt előttem. És utána megmutatták nekem a szavak misztériumát: az emberiség első periódusában azt gondolták, hogy az élet a nőtől jön kizárólag és Izisz formulája által dolgoztak, imádták a természetet, kedvesen és tisztán, nem értették a Halált és a Szerelem Szentségét.

Így, amikor az idő megérett, megjelent a Testvériség Ozírisz formulájával, kiknek szava I A ; így emberek az Embert imádták, azt gondolták alá van vetve a Halálnak és a Győzelme a feltámadáson múlik. A naphoz hasonlították őket, akik minden nap és minden évben elpusztulnak és újjászületnek.

Most, hogy ez a formula beteljesült, és pusztulásnak indult, ez az oroszlán eljött, hogy kinyilatkoztassa Hórusz Eónját, aki a megkoronázott és hódító gyermek, ki nem hal meg, nem születik újjá, de mindig ragyogva folytatja Útját. Ugyan így mozog a Nap is: hiszen most már ismert, hogy az éj semmi egyéb, csupán a Föld árnyéka. Így a Halál a Test árnyéka, ami eltakarja a Fényt a Hordozójától.

Ennek a prófétának a szava

ΘΕΛΗΜΑ.

Sok és különböző misztériumokat rejt magában ez a szó és a számértéke is ezért! Nem is fogom őket kinyilatkoztatni, kivéve ezt, a legegyszerűbbet, a kisgyermekek miatt:

„Szerelem a törvény, Szerelem az akarat alatt.”

A térkép hirtelen összehajtatott és a vezetőm meghagyta, hogy forduljak meg: egy leány lépett a terembe, aki olyan volt, mint egy arany rózsa vörös és göndör hajfürtökkel, a mellei olyanok voltak, mint a világos elefántcsont, a járása pedig olyan volt, mint egy fiatal oroszláné. A homlokán a Zafír Csillag ragyogott, az arcán egy határozott heg, egy ragyogó és mély kör. A kezében egy írás, mit mosolyogva adott át nekem.

Nem tudtam, hogy milyen néven köszönjem meg neki a szívességet; megértett és ezt mondta nekem:

„Az én nevem az Észak Csillaga.”

És ez volt a Kinyilatkoztatása:

Az Emberhez.

Tégy amit akarsz lesz a Törvény egésze.

A hivatalom ideje a Földön a Teozófiai Társulat megalakulásának évében kezdődött, sorrenden következve magamra vettem az egész Világ bűneit, hogy a próféciák bevégeztethessenek és az Emberiség megtehesse a következő lépést Ozírisz mágikus formulájáról Hóruszéra.

És mivel eljött az időm, kinyilatkoztatom a Törvényemet.

A Törvény szava Θελημα.

A Földközi Tengeren közepén átadva:
AN XX Sol in 3° Libra die Jovis
Általam: ΤΟ ΜΕΓΑ ΘΗΡΙΟΝ [DCLXVI]


A BŰN MISZTÉRIUMA

„A Bűn szava a korlátozás. Tégy amit akarsz lesz a Törvény egésze.”

Ezek voltak a szavak egy bizonyos négyszögletű réz táblán, a hétszögletű asztalon, amit az elöljáróm mutatóujja alatt helyezkedett el. Mivel látta, hogy jelentésének bizonyos részei rejtve voltak előttem, előhívott a memóriámba két olyan írást, amit régen élt zsidók válogattak: „Mindenki bűnt követett el, és nem sikerült eljutniuk isten dicsőségéhez.” És ezt: „Bűn bolondságot gondolni.”

Ekkor rájöttem, hogy minden ember bűnben él, kizökkenve az Igaz Akaratából, ami az esszenciális természetük szabad működése. Ez a korlátozás egyrészről a tudatlanságukból fakad, hogy mi az Igaz Akaratuk, másrészről pedig külső akadályozásból, de a legnagyobb részről a saját eszközeik, névlegesen a test és szellem használatának beteges félreértéséből adódnak. Hiszen a szabadság most az irányítás meglazulásában vagy hiányában található meg, viszont minden egyén helyes uralmának nem kevesebb mértékű biztosításában a közjó felett, mint amivel az egész rendelkezik. Eme energia befektetés pedig egy megfelelően intelligens vezető szemei alatt hoz eredményt, aki megérti az általános és a személyes igényeket egyszerre. Ezért pedig a Tökéletesség felé vezető út kétrétű: először, az Igaz Akaratot tudatosan meg kell ragadnia az elmének, ez a munka pedig testvére annak, amit úgy neveztünk, hogy a Szent Örző Angyallal való kapcsolatfelvétel és a Tudásának megszerzése ez által. Másodszor, ahogy írva van: „Nincs jogotok, csak hogy akaratotokat tegyétek,” minden energiarészecskét, amit az eszközök képesek létrehozni, az Igaz Akarat végrehajtására kell irányítani és ez egy vad oroszlán, hiszen amíg a második még túl távoli, addig az eszközök olyannyira össze vannak zavarodva, hogy képtelenek végrehajtani az elsőt.

Így mondta a vezetőm: rendben van. Tanuld meg ezt is, egy Nagy Misztériumot, amely csodálatos: az Univerzumban minden konfliktus ezen hibából fakad és semmi másból. Hiszen a végtelen Terünkben (ami semmi más, mint a lehetőségeink határtalansága) nincs arra szükség, hogy az egyik félrelökje a másikat. Hiszen a Mennyben minden Csillagnak egyaránt van hely, hogy végigjárhassanak az Útjaikon zavartalanul, és ugyan ez a helyzet a Föld Csillagaival, amik férfiak és nők álarcai mögé vannak rejtőzve.

Tudd hát, hogy a Thelemának ezen Törvénye:

„Tégy amit akarsz.”

Ez az első Törvény, ami Igaz minden ember számára, bárhol, bármikor. Minden eddigi Törvény részleges volt, annak tükrében értelmezhető, hogy a befogadónak milyen hitrendszere volt, továbbá az emberek szokásai alapján vagy a mestereik filozófiái alapján. A Thelema Törvényével kapcsolatban nincs szükség bármi fenyegetésre vagy ígéretre: hiszen Törvény bevégzi önmagát, így pedig az egyetlen jutalom a Szabadság annak, aki az akaratát cselekszi és a Korlátozás büntetése annak, aki eltér tőle.

Tanítsd meg ezért ezt a Törvényt minden embernek: hiszen amíg ezt követik, nem fognak meggátolni téged a hamis útjaikkal; és te pedig jót cselekszel magaddal, ha jót cselekszel velük. Az gátolja legjobban önmagát, aki legjobban gátol másokat az Útjukon, vagy aki rákényszerít másokat olyan Útra, ami a Természetüknek nem felel meg.

Vedd ezt is tudomásul: sok ember érzi a Korlátozás savanyúságát, keresik a saját Fájdalmuk feloldását azzal, hogy gátat szabnak társaiknak: mint egy kripli, aki azzal akarná fájdalmát enyhíteni, a terhének hordozójának megcsonkításával.

Továbbá, megtagadni a Thelema Törvényét olyan, mint egy gátlás az egyénben, szükségszerűen az Univerzummal való konfliktus igenlése. Istenkáromlás az Önvalóval szemben, annak kijelentése, hogy Akarata nem szükségszerű (ezért felsőbbrendű) része az Egésznek. Más szóval, aki nem fogadja el a Thelema Törvényét megosztott önmagával szemben: őrült, aminek következménye képen megtöri Istenfejének Egységét.
Itt figyelj ismét, két mozgás ellentétessége nem minden esetben bizonyíték a konfliktusra vagy hibára. Hiszen egy keréken két ellentétes pont közül az egyik mehet Északnak, a másik pedig Délnek; viszont így harmonikus pontjai lehetnek ugyan annak a rendszernek. Az evezővilla, ami befogja az evezőlapátokat nem téríti el, hanem erősíti az evező Igaz Akaratát.

Ezért pedig az önuralom semmiképpen nem ellensége a szabadságnak, történetesen éppen ez teszi lehetővé a szabadságot. Aki elszakít egy izmot a csonthoz való kötöttségétől, szükségszerűen impotenssé teszi az izmot.

Továbbá halld még ezt a beszédet: egy izom felesleges, kivéve akkor ha megfelelően van elrendezve, ezért pedig a Te munkádat könnyűvé kell tenned azzal, hogy egybeolvadsz a Mester Munkájával, és a Fenevadéval is, akinek Igaz Akarata minden ember munkáját a Tökéletességre emelni. Ezen cél érdekében fejtette ki a Törvényét; ezen felül azon cél érdekében, ami a tiéd, hogy hozzáadd a kicsiny erődet az ő Nagyságához. Ahogy írva van:

„Áldás & imádat a kedves Csillag prófétájának!”

Ezért Te – Tovább, tovább az én erőmben, mondá az Eón Ura, és nem fordulsz vissza senki kedvéért.

Mialatt így szólt, folytonosan egyfajta tisztulást éreztem a szívemben; és a szobrom növekedett, hiszen egyenesedett a természetem.

És ahogy gondoltam; a Feladatom, ahogy átláttam, rám mosolygott és ezt mondta; Ó Khaled Kán, Ó, az Eón Kezdetének Gyermeke, helyesen jósoltad meg és lényed profitált a Thelema Törvénye által. Hiszen a Törvény csak Törvény: nem igényli a szolgaság meggörnyedt térdeit és a szégyen meghajtott fejeit. Nem, nem kell beszélned az istenek Istenével, húzd i magad, hogy egy lehess vele a Szerelem által, ahogy ő legvalószínűbben kívánja.

Ezzel a szóval, a Hegytetőn levő Templom kis kamrájának falai hirtelen leomlottak körülöttem és a sivatagban találtam magam, idegenként és távol. Ami ekkor történt velem ott, azt titokban kell tartanom most. Hiszen van egy olyan Szépség, amelynek nincs megfelelőbb felékesítése a Csendnél.

*** ***** ***

A könyv ezen pontján a Liber Oz volt közzétéve.

Liber Oz

 


Text © Ordo Templi Orientis.

Fordítás: Frater A.S - Szerkesztés: Frater D.M.T - Bahlasti Ompehda Camp, Budapest. (Anno Vi)

[ » Primary Source: Khaled Khan - The Heart of the Master - English version « ]

(The Heart of the Master - angol nyelvű verzió)



VISSZA A KÖNYVTÁRHOZ

Thelema

 

Ordo Templi Orientis, O.T.O., and the O.T.O. Lamen design are registered trademarks of Ordo Templi Orientis.
© 2015 O.T.O. Hungary